Komolyvidám gondolatok az orvoslásban Nem csak orvosoknak
A humorral az orvos több szinten találkozik: a beteggel való kapcsolatban, a klinikai mindennapokban és mint ember, akinek több-kevesebb humorérzéke van.
A humor mindkét fél részéről nagyfokú empátiát, egymásra hangoltságot igényel. Mondják, óvakodni kell a humortalan emberektől, mert veszélyesek. Valóban így lehet, nem csak azért, mert nevetésre képtelenségükkel megkeserítik a légkört maguk körül, hanem azért is, mert aki nem tud olykor-olykor mosolyogni, az nem igazán érti az embereket.
Kőváry György (1922–2009) író, kabarettista szerint a humor és a magyar összetartozik. Ezért is írta, hogy népünk mitológiájának legendás testvérpárját helyesen csakis így hívhatták: Humor és Magyar. Szerb Antal (1901–1945) írja, hogy a magyar „nem dialogizáló, hanem monologizáló fajta“. Ennek a hajlamnak következménye a közkedvelt, gyakori és szívonalas anekdota a magyar irodalomban.
A könyv célját tekintve utalok a XVIII. századi francia szalonok jelszavára: „plaire et instruire“, ami azonos a horatiusi prodesse et delectare jelszóval: hasznosnak lenni és szórakoztatni. Szép Ernő (1884–1953) író átvitt értelmű sorával ajánlom a könyvet: „Ha meg tetszene engedni és futná szíves idejükből“, vegyék kézbe a könyvet egy fáradt nap estéjén vagy szabad idejükben kikapcsolódás gyanánt. Ehhez kíván kellemes időtöltést a szerző.
