A szem fénytörése
Az 1922-ben megjelent könyv már akkor is hiányt pótolt a szem fénytöréstanának összefoglalásában. A szemorvos a szemmel inkább mint szervvel szeretett foglalkozni, azonban a látóélesség korrekciója, a szemüvegrendelés hozzátartozott (hozzátartozik!) a szemorvosi vizsgálathoz. Ehhez nyújtott segítséget ez a könyv, amely rövid idő alatt alapirodalommá vált a szemorvosok kezében.
A könyv részletesen tárgyalja a szemészeti optika alapjait, a szerző saját megnevezése szerint a klasszikus optikát. Ennek alapja az a fizikai optika, amely a fizikában bármely optikai közegre, annak fénytörési viszonyaira vonatkozik. Ez a 36 oldal száraz, elméleti terület, de ennek ismeretében jobban megérthető az az élettani optika, amellyel megmagyarázhatók a szem kóros körülmények között kialakuló fénytörési viszonyai. A szem asztigmatizmusával való részletes foglalkozás világossá teszi az asztigmia lehetséges formáit. A fénytörési hiba mérését – a skiaszkópiát- olyan szinten tárgyalja, amely az elmélet megismerésén túl a módszer alkalmazását is könnyen elsajátíthatóvá teszi. A Függelék-ben a szemizom- egyensúly rejtett zavaraként említett heterophoria fejezetben kitér a hasábos üveg rendelésére, amit ma már nagyon kevés szemorvos ismer és alkalmaz helyesen.
