Sorstörés A trauma lélektana egy pszichoterapeuta szemszögéből
A trauma úgy húzódik végig életünkön, mint egy törésvonal a földkéregben. A törésvonal mentén életünk átrendeződik, sorsunk átalakul. Már sosem lesz olyan érintetlen, sebezhetetlen, mint azt megelőzően. Hordozunk magunkban egy mélyen, zsigeri szinten tárolt emléket e lelki földrengésről, az életünket alapjaiban megrázó eseményről. Egy esemény nem önmagában lesz traumatikus: meghatározó, hogyan képes valaki megbirkózni az élménnyel.
A trauma az én számára gyakran feldolgozhatatlan, reprezentálhatatlan, integrálhatatlan. Az egyén nem képes túljutni rajta, s ezáltal válik a trauma folyamatos veszélyforrássá, elmúlhatatlanul jelenlévővé. Számomra — a pszichoterapeuta, a pszichoanalitikus, a pszichodramatista, a klinikai szakember számára — mindig az volt a legizgalmasabb kérdés, hogyan ágyazódik be a trauma az ember sorsába. Bár a sorstörés alapjában határozza meg életünket, a traumára adott válaszok nagyon szerteágazók. Van, akit azonnal letaglóz, míg mást dacra, küzdésre, túlélésre ösztönöz; mások egy sajátos lelki folyamat révén mintegy kapszulába zárják az elviselhetetlen élményt, így átmenetileg megvédik magukat az akut veszélyeztetettségétől. A könyvben a trauma emberközpontú megismerésére törekedtem, útmutatót keresve saját, személyes sorstörténetemhez, szakmai továbblépésemhez. A monográfia "eszközöket" nyújt a traumával foglalkozó szakembereknek, ugyanakkor szempontokat ad az önmaga traumatikus történetét átgondolni kívánó laikusnak is. Miként dolgozható fel a trauma? Hogyan tehető energiaforrássá? Mi az a mód, ahogy általa bölcsebbé válhatunk? Egy vesztesnek induló sorsot hogyan fordíthatunk meg, tehetünk sikeressé, értékessé, gazdaggá? Ez a könyv ezekre a kérdésekre is keresi a választ, a pszichoterapeuta, a pszichoanalitikus, a pszichodráma-pszichoterapeuta, illetve a klinikus szemszögéből.
