Orvosi szociológia
Az orvosi egyetemeken a szociológia a magatartástudományok - orvosi pszichológia, szociológia, orvosi antropológia, orvosi etika, orvosi kommunikáció - közé tartozik, amelyek az USA-ban jöttek létre az 1950-es években.
A magyar származású tudósoknak (Selye János, Franz Alexander, Bálint Mihály) döntő szerepük volt kialakulásukban. E diszciplínák megszületésének kiváltó oka leginkább az volt, hogy azok a krónikus megbetegedések, halálokok váltak gyakoriakká, melyek kialakulásában a beteg magatartásának, környezetének is jelentős szerepe volt. Az addig uralkodó biomedikális szemlélettel, amely kizárólag a természettudományos, biológiai, genetikai okokat vette figyelembe, ezek a betegségek már nem voltak kellőképpen értelmezhetőek, magyarázhatóak, illetve gyógyíthatóak. A magatartástudomány integratív céllal jött létre, az orvostudomány, pszichológia, szociológia, antropológia, neuroanatómja, neurofiziológia, biológia, politikatudományok eredményeinek felhasználásával. Az emberi magatartás törvényszerűségeit, fejlesztésének lehetőségeit, az ember és környezete közötti kölcsönhatást vizsgálja interdiszciplinális megközelítésben. Alapvetően azzal a kérdéskörrel foglalkozik, hogy a környezeti, társadalmi hatások a központi idegrendszer és a pszichológiai folyamatok közvetítésével hogyan vezethetnek az emberi szervezet változásaihoz, tünetekhez, megbetegedésekhez. Alapvetően az emberi személyiség valamennyi tevékenységét vizsgálja (értelmi, érzelmi, akarati tevékenység, kommunikáció, értékek és normák, attitűdök, vélemény, kreativitás), a magatartási minták kialakulását, fejlődését és zavarait kívánja megismerni egyéni szinten, társas, kulturális, szociális, gazdasági, ökonómiai kölcsönhatásokban.