Értelemtalálás-felé-való-lét Viktor E. Frankl logoterápiája – egzisztenciális pszichológia
„Annak, amit mi logoterápiának neveztünk, az a szándéka, hogy a logoszt bevonja a pszichoterápiába. Annak pedig, amit mi egzisztenciaanalízisnek neveztünk, az a feladata, hogy az egzisztenciát emelje be a pszichoterápiába.” – Viktor Frankl
A logoterápia tárgya nem más, mint az emberi létezés (egzisztencia) értelme, illetve annak a feltárása, hogy miként keresi az ember az értelmet életében. Az egzisztenciaanalízis tulajdonképpen a logoterápia filozófiai és tudományos alapja, valamint a megfelelő terápia alapvető részeként értelmezhető. Az „általános egzisztenciaanalízis” az értelemtalálást taglalja, mint olyasvalamit, ami az ember alapvető motivációja, és igyekszik olyan érveket felmutatni, melyek bizonyítják az értelemtalálás lehetőségét az életben. Frankl a logoterápia lényegét abban látja, „hogy az embert felelőssége tudatára ébressze, vagy tudatosítsa benne a lét felelősségteljes voltát”.
A logoterápiát klasszikus besorolás szerint a harmadik bécsi pszichoterápiás iskolának szokták nevezni (Freud és Adler után), az angolszász irodalomban pedig third force-nak hívják. Elisabeth Lukas – Frankl tanítványa – a logoterápia tankönyvében az alábbi módon határozza meg a logoterápia mibenlétét:
„A gyakorlatban értelemorientált pszichoterápiáról lehet beszélni, az értelemfelleléshez adott segítségnyújtásról vagy az értelemérzékelés forrásainak a megnyitásáról magában az emberben. Eközben azt is belátja az ember, hogy nemcsak ösztönei rabja vagy félelmei és kényszerei foglya, hanem rendelkezésére áll annak szabadsága, hogy megtalálja minden emberi értelmes integrációjának az útját.”
Jelenlegi műben a szerzők arra tesznek kísérletet, hogy egyfajta összefoglalását adják a logoterápia alapjainak, rendszerének és módszerének. Mindezt úgy teszik, hogy tudatában vannak annak, hogy ez nem könnyű vállalkozás, hiszen bár Frankl logoterápiáját nevezhetjük egységes, lezárt életműnek, ekként való értelmezése mégis nehézséget okoz, egyrészt a széles spektrumú tudományos igényessége miatt, másrészt pedig egy összefoglaló, rendszerező mű hiánya végett – habár a másodlagos irodalomban már találkozhatunk ilyen jellegű törekvésekkel.
A szerzők szeretnének ezzel a könyvvel segítségére lenni minden segítőszakmában tevékenykedőnek, valamint mindazoknak, akiket az élet „az értelem kérdése elé állított”.
