A trauma

Amikor egy fájdalmas sérülés mélyre hatol és konzerválódik, hosszú távon fejti ki hatását. Ez a seb azonban nem csupán elválaszt önmagunktól, de lehetőséget is ad számunkra, hogy meghaladjunk egy korábbi pszichés állapotot. Aki bezárul és védőpajzsot húz önmaga köré, konzerválja a sebét. Aki azonban eljut a nehézségeivel való szembenézéshez, és megnyílik, az képessé válhat annak meghaladására. Ennek a megnyílásnak a lehetőségéről szeretnék bővebben írni a könyvben. A legfontosabb lehetősége a fejlődésnek a traumáinkon keresztül érkezik hozzánk. Minden ember traumatizált, ebben egyek vagyunk. A válaszainkban azonban különbözőek.

Nem az a különbség közöttünk, hogy valaki traumákon ment át gyermekkorában vagy fiatal felnőttként, hanem az, hogy ezekből hogyan jött ki. Mindannyiunk élete több sebből vérzik, ez a terápiás és a személyes tapasztalatom. Vannak olyanok, akik felemelik a fejüket egy bukás vagy esés után, és élesebbé, erősebbé, figyelmesebbé válnak. Vannak azonban olyanok is, akik tompaságba menekülnek, magukat okolják, és megpróbálják védekezéssel elkerülni a buktatókat. Ők a lehetőségekben nem ismerik fel az esélyt, mert érzéketlenek és önsorsrontóak lettek. Ennek a mélyén az önmagunknak megbocsátani nem tudás, az önszeretet hiánya rejlik.

A sebesülés válhat egy energiacsapdává, amely felerősíti a negatív jelzéseket, és eltompítja a lehetőségeket. A traumába burkolódzó ember nem a teljes képet látja, hanem csak egy torzót, aki mindig a hiányokra fókuszál. Elhiteti magával és másokkal is, hogy ő egy félreértés, egy negatív részlet, egy elnagyolt ecsetvonás, mert nem tökéletes, nem szerethető, nincs benne tehetség a túléléshez. Elvész a teljes kép.

De a mély belátás elvezet a reményhez, Pilinszkyvel szólva: jóvátenni a jóvátehetetlent.

A zárt és a nyitott rendszer

A zárt rendszer nem tanul, ezért számára minden nehézség és probléma félelmetes, elkerülendő és rossz. A zárt rendszer emiatt az útjában felmerülő akadályokat eltörli, vagy ha nem tudja megsemmisíteni, akkor elkerüli. A probléma szívébe nem merészkedik be, mert alapállapota a sötétség, a félelem és a túlélés.

A zárt rendszer működési alapelvei:

• Abszolutista alapállás. Mivel a rendszer alapelve a túlélés, emiatt totális kontrollra törekszik, hogy elkerüljön minden lehetséges bukást, hibát vagy összeomlást.
• Bizalmatlanság. A relatív káosz és a rendezetlenség mindenfajta elutasítása a kiszámíthatóság, a biztonság és a hatalmi korlátozás javára. Az ellenőrizhetetlen változás a rendszer ellensége, az irányított káosz a rendszer barátja.
• Érzelmi tompaság. (Dac, bezárulás, sértettség, elkerülés…) Nincs figyelem a külső környezet finom jelzéseire. A belső érzelmi állapot teljes elfojtása valósul meg, aminek a következménye a krónikus testi tünetképzés.
• Zártság. A rendszer minden problémát ellenségnek és akadálynak tekint, emiatt a védekezés zsákutcáiba bonyolódik, és támadásnak kódol minden kritikus visszajelzést.
• Ellenállás. Itt a sebezhetőség a gyengeség jele, emiatt a rendszer elkerül minden olyan helyzetet, ahol intimitás, megérintődés vagy kontrollálhatatlan közelség jön létre.

A nyitott rendszer működési alapelvei:

• A kontingencia elfogadása. Tudjuk, hogy nem mi irányítunk, mert egy transzcendens erőtérben élünk. A totális ellenőrzés helyett bizonyos veszteségek elfogadása, az együttműködés az áramlatokkal és a vezetettség elérése a cél.
• Elfogadjuk, hogy a változást egy olyan relatív káosz előzi meg, amelyet összeomlás követ. Itt megjelenik az elengedés, a veszteség lehetősége is a megújulás érdekében.
• Érzékenység. Kapcsolódás a külső környezethez és a belső érzelmi állapotunkhoz, amely impulzusok, jelzések, megérzések által segíti a fejlődésünket és az irányítottság elérését.
• Nyitott állapot fenntartása. Tudjuk, hogy az élet problémacsomópontokon keresztül jut magasabb szintekre, emiatt benne maradunk a nehézségekben, és beengedjük a helyzetekből érkező üzeneteket.
• Befogadó jelenlét. Olyan nyitottságot hozunk létre, ahol a sérülékenység elfogadása és a fejlődés lehetősége egyszerre jelenik meg.

A narcisztikus zavar, a pánik, a beteges alkalmazkodás, illeszkedés, az agresszív kívülállás…

A trauma esély az ébredésre

A growth mindset fenntartása

A hit szerepe a gyógyulásban

A transzcendens élmény