Tünetvezérelt belgyógyászati kórisme
A belgyógyászati betegségek kórisméjének lehetőségei az évtizedek folyamán egyre változnak. Ezt nem csak az egyes kórképek hátteréről feltárt új ismeretek, a technikai fejlődés, új eljárások elterjedése, a gyógyszerfejlesztés eredményei, hanem a jelentős szemléletváltozás is magyarázza.
Kezdetben a panaszok és a tünetek együttes értékelése adott támpontot a továbblépésre. A kórelőzmény ismerete mindenkor alapvető, bár az utóbbi időben egyes álláspontok megkérdőjelezik elsőbbségét. A tünetek a kórisméhez vezető folyamat további lépései. Ez az út azonban többirányú választás kényszerét is jelenti. Ugyanaz a tünet különböző betegségekhez társulhat, a jelek bár egyes kórképekre kétségtelenül jellemzők lehetnek, azonban nem kizárólagosak. Értékelésük sokirányú tájékozottságot, különböző tényezők együttes figyelembevételét igényli. Elsőként a másodlagos, a kísérő tüneteket kell figyelembe vennünk, amelyek a kórisme lehetőségeinek széles tárházát csökkentik. Újabb, kevésbé jellemző, de lényeges tünetek értékelése is segíthetnek a kórisméhez vezető úton. Az egyes jelek kialakulásának módja, változásának iránya, fejlődése is jellemző lehet. Ha valaki ismeri az egyes tünetek és a különböző kórképek összefüggését, akkor az egyes jelek alapján közelebb juthat a kórisméhez. Pusztán a kórelőzmény, a tünetek és a kórkép jellegzetességeinek ismerete megfelelő irányba terhelheti gondolkodásunkat. Igazi intellektuális, orvosi műveltséget igénylő feladat ez, amely az orvosi gondolkodás máshoz nem hasonlítóható szépségét adja. Ennek segítségével a tünetek alapján, azok gondos átgondolásával juthatunk el a helyes út irányába, amelyen azután különböző technikai eljárások segítenek a továbbhaladásban.
Ez a betegségek tünetvezérelt megközelítése, amely az orvosi munka igazi szellemi tartalma. Az elkülönítő kórisme lehetőségeinek elsajátítása és használata az igényes orvoslás alapja. Fontosságát azonban a technikai lehetőségek fejlődésével átmenetileg nem értékelték jelentőségének megfelelően. A kórisméhez vezető műszeres eljárások az elmúlt évtizedekben bámulatos mértékben bővültek, ez a folyamat folytatódik és lehetőségei beláthatatlanok. Ezek a szédítő, a nem szakértő számára sokszor teljességgel át sem tekinthető lehetőségek megváltoztatták gondolkodásmódunkat. A kórisme megismerésében egyre inkább sokszor csak a bonyolult műszeres vizsgálatok eredményeire támaszkodunk. Háttérbe szorult az intellektuális munka, a gondolati értékelés, a különbözőségek felismerésének és az egyes jelek elkülönítésének igénye. Jól tudjuk pedig, hogy egy bizonyos szakaszban, bár tünetek már megjelennek, a betegség részletei még nem mutathatók ki. A funkcionálisnak elnevezett kórképek hátterében gyakran a legbonyolultabb eljárásokkal, technikai csúcstechnológiával sem ismerhető fel eltérés. Talán azért, mert ezek az eljárások mégsem tökéletesek, illetve a kórképek pontos háttere sem ismert. Lényeges tényező a kóros élettani és lelki folyamatok összefüggése is, amely semmiféle műszerrel nem mérhető. Ennek feltárásában csak a kórelőzmény és a tünetek gondos elemzése segíthet.
Az utóbbi évtizedben ezek a tények ismét előtérbe helyezték a betegségek tünetvezérelt megközelítését, elsődlegességét, amely a tünetek hátterének elemzésével, az elkülönítő kórisme útvesztőjében való tájékozódás képességének elsajátításával orvosi gondolkodásunkat is gazdagítja.
Ezért különös jelentőségű a Medicina Könyvkiadó gondozásában a közeljövőben megjelenő „Tünetvezérelt belgyógyászati kórisme” című monográfia, amelyre már most felhívjuk az igényes orvosi munkára elkötelezett minden érdeklődő figyelmét.
