Az intenzív terápia gyakorlata
Az aneszteziológia és az intenzív terápia az elmúlt több mint hatvan évben hatalmas fejlődésen ment keresztül, az orvostudomány egymástól elválaszthatatlan és egyben független szakterületévé alakult.
A technika fejlődése számos új módszer alkalmazását tette lehetővé, gondoljunk a kifinomult, egyénre szabott nem invazív és invazív lélegeztetésre, a folyamatos vesepótló kezelésre, szeptikus betegeink extrakorporális citokineltávolítására, az extrakorporális keringés és oxigenizációs támogatásra és nem utolsósorban a betegágy melletti „point of care” biomarkerek és véralvadási folyamatok vizsgálatára, a viszkoelasztikus tesztekre az intenzív osztályokon és a műtőben.
Az elmúlt években zajló COVID-19 világjárvány igen nagy fizikai, szellemi és lelki terhet jelentett, ugyanakkor az aneszteziológia és intenzív terápia felértékelődött. A társadalom elismerte és megértette fontosságát, a pandémia okozta magas halálozási arány mindenki számára döbbenetes volt, így az egész világ összefogott, hogy megoldásokat találjon a járvány leküzdésére. Új kórházak épültek, intenzív osztályok nyitottak, az orvosi gép- és műszergyártók hatalmas fejlesztésekbe kezdtek, a biológusok igyekeztek mielőbb hatékony vakcinát találni, de a gyógyszeripar sem maradt le az újabbnál újabb antivirális szerekkel. Élvonalban, fáradtságot nem kímélve az intenzív betegellátás állt, hivatásunk orvosai és szakápolói megbecsültté és elismertté váltak. Az új technikai modalitások még gyorsabban terjedtek, ehhez magas szintű szaktudásra és szakmai tapasztalatra volt szükség.
Ismereteink napjainkban viharos gyorsasággal bővülnek, így az előző, 2013-ban Bogár Lajos és Molnár Zsolt szerkesztésében megjelent „Az intenzív terápia gyakorlata” című könyv felújításra és kiegészítésre szorult. Az új szerkesztők (Mühl Diána és Csontos Csaba) folytatni kívánták az elődök gondolatát, hogy elsősorban a mindennapi gyakorlat oldaláról közelítsék meg a különböző kritikus állapotok ellátását, ennek szellemében kevesebb általános elméleti bevezető információt tartalmaz, inkább az ellátás megértéséhez alapvetően szükséges, az egyes feladatokból kiinduló ismeretanyagot tárgyal. Részletezi a központi idegrendszer, a légzés, a keringés és egyéb szervrendszerek okozta intenzív kórképek legfontosabb új kezelési ajánlásait, a sokkállapotok ellátására, az extrakorporális technikákra fókuszálva.
Nyolc fő részben és azon belül 60 fejezetben először az egyes kórképekből kiinduló konkrét feladatokat tárgyalják a szerzők, majd a legfontosabb intenzív terápiás teendők bemutatása után a speciális intenzív terápiás teendőkről szól az utolsó fő fejezet. Természetesen a COVID-19 pandémia szakmai tapasztalataira épülő irányelveket részletező új alfejezet is bekerült a kötetbe.
A szerkesztők és a szerzők bíznak abban, hogy az – elődökre támaszkodva és a legfrissebb szakirodalmat feldolgozva – munkájuk a jövő szakorvosainak felkészülésében hatékony segítséggé válik.
