Ez mind a lábról jutott eszembe
„Kétségtelen tény, hogy a láb nem „létfontosságú szerv” abban az értelemben, ahogyan a szív, a tüdő vagy a máj; ám a rossz bánásmódban részesített láb éppoly biztosan rövidíti meg az életet, mint egy szívroham” – vallja Desmond Morris (1928 Purton, Anglia) neves etológus, író. Ugyanitt olvashatjuk, hogy az emberi lábfej, amit Leonardo da Vinci „mérnöki mestermű és műalkotás” jelzőkkel illetett, 26 csontból, 115 szalagból és 20 izomból áll.
A láb mozgáskultúrája nagy egyéni különbséget mutat a különböző nemzetek között (japánok és amerikaiak), de egyénenként is szemlátomást különbözik Marilyn Monroe, Charlie Chaplin vagy John Wayne járása. A kutatók a helyváltoztató mozgásnak 36 fajtáját különböztetik meg.
Szólnunk kell még egy gyakorta észlelhető „furcsa” viselkedéséről is: a lábbeszédről. Baráti találkozók, vagy családi összejövetelek alkalmával jó hírátadó szereppel bír a láb az asztal alatt, de nyílt színen is felér az arc mimikai teljesítőképességével egyes kultúrákban.
Mire képes még a láb?
Az egész kötet arra lesz hivatva, hogy egyre több hiányosságot hozzon elő. Mennyi és mennyi tulajdonsága maradt ki a lábnak!
A legműveltebbnek mondott építész megint csak bekérezkedik: „Megbántottam az Urat és az emberiséget, mert műveim nem olyan színvonalúak, amilyennek lenniük kellett volna.” (Leonardo da Vinci, 1519)
Megannyi gyönyörűség is a láb számlájára írható még. Ez az összeállítás egy szubjektív fókuszálás, hogy a láb kapcsán mennyi értékes múltbeli információ hozható elő, s miként tud agysejtjeinkben együtt megférni.
Nem tudok többet mondani róla. A jámbor olvasó akkor teszi a legjobban, ha folytatja a könyvet!
