Atlasz varázsa Világjáró magyar tudósok, földrajzi felfedezők hat kontinensen

A szerző geográfus, tudománytörténész 1983 óta az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója. Fő kutatási területe a magyar utazók, földrajzi felfedezők tevékenysége. Már pestszentlőrinci gimnazistaként szenvedélyesen érdeklődött felfedezőink utazásai iránt. Nagy hatással volt rá példaképe, Balázs Dénes, a hátizsákos karsztkutató, földrajztudós. A szerző az ő ösztönzésére járta a világot. A Föld hat kontinensének 108 országába jutott el. Egyetemistaként – ösztöndíjtalanul – felkereste Kőrösi Csoma Sándor életútjának dél-ázsiai helyszíneit. Eljutott Indiába, a Nyugati-Himalája kolostoraiba, Zanglába, Phouktálba, Kanamba. A Magyar Tudományos Afrika Expedíció tagjaként kereste fel a Teleki-vulkánt, a Kilimandzsárót, a Kenya-hegységet és a Rudolf tavat valamint Kongó dzsungel birodalmát ahol Torday Emil egy évtizedet töltött, majd Délnyugat-Afrikát, ahol  Magyar László tett felfedező expedíciókat. Bejárta Benyovszky Móric kalandos útjainak helyszíneit Tajvanon és Madagaszkáron. Azonosította Xantus János észak – amerikai és délkelet – ázsiai kutatásainak színtereit. Expedíciót vezetett Almásy László felfedezéseinek helyszínére, a Szaharába, a Gilf Kebírbe. Felkereste Reguly Antal útján a Sarki- Ural sziklabirodalmát és Déchy Mór nyomdokain a Kaukázus jégvilágát. Londonban 1989-ben Soros-ösztöndíjasként a Brit Királyi Földrajzi Társaságban és a British Múzeumban, Washingtonban 2006-ban Fulbright-ösztöndíjasként a Smithsonian Intézetben és a Kongresszusi Könyvtárban kutatott. Találkozott korunk jeles világjáróival, a kőolajgeológus Saáry Évával, az első Antarktiszon járt magyar nővel, a meteorológus Farkas Edittel, és az irodalmár Kabdebó Tamással. Eljutott a déli féltekére, a legnépesebb muszlim országba, Indonéziába,  ahol Flores- szigetén ismerte meg a magyar alapítású Szent István Iskolát és létrehozóját, a verbita misszionárius Krump Tamást.

E kötetben azoknak a világjáró magyar tudósoknak, földrajzi utazóknak kíván tisztelegni, akik szellemi- kulturális hidakat építettek hazánk és a világ távoli tájai között. Életművükkel a magyar és az egyetemes tudományt gazdagították. Kapcsolatteremtő képességük, áldozatkészségük és eredményeik napjainkban is orientációs pontokat jelentenek.