A paradoxonpara
Kétféle ember létezik: van, aki szeret gondolkodni, és van, aki nem. Melyik a jobb?
Aki szeret gondolkodni, azt vajon meg kell győzni arról, hogy a gondolkodás élvezetes és (időnként) hasznos tevékenység? Az ilyen ember kedveli a paradoxonokat, mert azok gondolkodásra késztetik őt.
Aki nem szeret gondolkodni, azt vajon meg lehet győzni? Az ilyen ember tart a paradoxonoktól, mert azok gondolkodásra késztetik őt. Az ilyen ember valószínűleg kezébe sem veszi ezt a könyvet.
Ez a paradoxonpara.
Szóval ab start ez egy paradox helyzet. És hogy fokozzuk az ellentmondást: biztos, hogy gondolkodni olyan élvezetes? És biztos, hogy a nem-gondolkodás rontja az élet élvezhetőségét?
Semmi sem biztos. Még Albert Einstein sem volt biztos mindenben.
Ő legalábbis úgy látta, hogy „A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság. Bár az elsőben nem vagyok biztos.”
