Magyar orvosi nyelv - Készül a helyesírási útmutató

Bősze Péter, az MTA doktora, a munkabizottság elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Farkasvölgyi Frigyesné a Medicina Kiadó igazgatója tartott prezentációt a kiadói munka során felmerülő orvosi nyelvi kérdésekről, illetve a kiadó tradícióiról és gyakorlatáról. Először beszélt arról, hogy mit is jelent a szerkesztői munka, és öt nemrégiben megjelent  kötettel illusztrálta, hogy – számukat, terjedelmüket és a közreműködő szerzők számát tekintve – milyen nagy kihívást jelentenek: Tulassay Zsolt: A belgyógyászat alapjai 6. kiadás, Tulassay Tivadar: Klinikai gyermekgyógyászat, Gaál Csaba: Sebészet 10. kiadás, Gyires Klára, Fürst Zsuzsanna, Ferdinandy Péter: Farmakológia és klinikai farmakológia, Fonyó Attila: Az orvosi élettan tankönyve 6. kiadás. Előadásának második felében két fő kérdéskört érintett: az orvosi helyesírás alapszabályainak érvényesülését a kiadói munkában, illetve néhány konkrét javaslattal élt a készülő új orvosi helyesírási kiadványhoz. Több példa mellett részletesen kitért a latinos, illetve magyaros ortográfia buktatóira és az egyre több angol szakszó megjelenésére az orvosi szakirodalomban. Őt követte a Semmelweis Kiadó főszerkesztője, Vincze Judit, aki megerősítette a Farkasvölgyi Frigyesné előadásában elhangzottakat: a 90-es évek elején megjelent „Zöld könyv” (Orvosi helyesírási Szótár. Főszerk.. Fábián Pál, Magasi Péter, Akadémiai Kiadó, 1992.) már elavult, Brencsán János szótára (Medicina Könyvkiadó, 2007) nagy segítség a szerkesztők és szerzők (sőt az egyetemi hallgatók) számára ma is, de elsősorban értelmezéseivel, nem a gyorsan alakuló, bővülő terminológia helyesírási normájában.
Lapis Károly, az MTA rendes tagja, a munkabizottság tagjaként elismeréssel szólt Farkasvölgyi Frigyesné előadásáról, és arról az erőfeszítésről, amit a kiadói munkatársak szemszögéből most gondolt át először. Hangsúlyozta a kiadók szerepét az orvosi nyelvi norma alakításában.
A magyar orvosi nyelv oktatásának két helyszínéről számolt be Bősze Péter (Budapest) és Demeter Éva egyetemi docens (Szeged), akik elmondták, hogy egyre több diák jelentkezik ezekre a kurzusokra, de ahhoz, hogy az egyetemekről kikerülő új orvosgenerációk nyelvhasználatában, íráskészségében széles körben nyomot hagyjanak, kötelezővé kellene tenni ezen kreditek megszerzését.
A Bősze Péter és Laczkó Krisztina által összeállított orvosi nyelvi helyesírási útmutatóról megtudhatták a jelenlévők, hogy a közel egy évtizedes előkészítő munkálatok után lassan révbe ér a kézirat. Siptár Péternek, a Munkabizottság egyik nyelvész tagjának gondos nyelvi lektorálása is elkészült már.
Laczkó Krisztina és Prószéky Gábor (szintén az Orvosi Nyelvi Munkabizottság tagjai) beszéltek a szabályzat készítésének nyelvészeti szempontjairól. Idő hiányában sok kérdés egyelőre megválaszolatlan maradt, de a folytatás tervével zárta az összejövetelt Bősze Péter. Megköszönte az előadásokat és hozzászólásokat, és reményét fejezte ki, hogy az MTA végső állásfoglalása után rövidesen megjelenhet a Magyar orvosi nyelv - Helyesírási útmutató című munka, ami fontos mérföldkövet jelenthet az egységes magyar orvosi nyelv, a magyar orvosi szaknyelvi norma megteremtésében.