A Medicina Kiadó vezetője a frankfurti könyvvásáron

A COVID óta ez volt az első személyes találkozás, ezért érthető, hogy nagy volt az öröm, amikor a külföldi partnereink meghívására visszaigazoltuk a találkozók időpontját.

Miben volt ez a vásár más, mint 2019-ben?

A korábbi években megszoktuk, hogy a kiadók elhozták az új kiadású könyveiket, leemelhettük azokat a polcról, belelapoztunk. Most voltak ugyan tárgyalópartnerek, de nem vagy nagyon kevés volt a „kézzel fogható” könyv.

A főbejárat előtti teret nem népesítették be a könyveiket asztalról, dobozból árulók, a vásárhoz vezető utat nem táblázták ki, a vásár területén nem közlekedtek a hangulatos kisbuszok. Ezek régebben hozzátartoztak a vásár forgatagához, hangulatához.

Hogy ne csak a hiányzó dolgokat soroljam, azt elmondhatom, hogy a tárgyalásokkal olyan kondíciókat lehetett elérni, amit a COVID előtt soha. Járva a pavilonok között, a nyomdák kiállításánál időztünk hosszú ideig, ahol könyvcsodákat láttunk. Eljátszottam a gondolattal: vajon ma mennyiért lehetne értékesíteni itthon ezeket a könyvcsodákat?

Döbbenten hallgattam azokat a híreket, amelyek arról szóltak, hogy még meg sem jelenik a nyomtatott könyv, a pdf-változat már az interneten kering, nem tisztelik a szerző és a kiadó jogát, veszélyeztetik a nyomtatott könyv kiadását. Keveset beszélünk arról a kutatók által bizonyított tényről, hogy a nyomtatott könyvek olvasása milyen mértékben járul hozzá a mélytanuláshoz, az intellektuális képességeink fejlődéséhez.

Napok kellettek ahhoz, hogy feldolgozzam a látottakat, elfogadjam azt a tényt, hogy ez a könyvvásár már sohasem lesz a COVID előtti.

Tempora mutantur – az idők változnak!